napok óta nézem az embereket a metrón. mióta megint metrón járok, mert máshogy képtelenség.nézem az arcokat, az enervált, kiégett lárvaarcokat. a rohanó, dühös és zavart tekinteteket, a távolba révedőt, a feszültet, a későt, és azt, akinek már kurvára minden mindegy. igen,…
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
